Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 I. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)

Köszöntő (Dr. Gyarmathy Zsigmond sorozatszerkesztő)

KÖSZÖNTŐ Tisztelt Olvasó ! Ez a kötet tudományos feldolgozás is, forrásközlemény is, érdekes olvasmány is. A két világháború között a húszas évek elején végbement az a politikai konszolidáció, aminek következtében a második felében olyan mértékű gazdasági fellendülés következett be, melynek nyomán elßbb pénzügyi, majd gazdasági válság robbant ki. Nem elszigetelten, hiszen a magyarországi helyzet szorosan kapcsolódott egybe a világgazdasági állapotokkal. A harmincas évek eleje a gazdasági és pénzügyi válságból való kibontakozás jegyében telt el, a politikai világhelyzet azonban a fasizmus felé tolta el a világ szekerét. A háborús készülődés anyagi, gazdasági fellendülést eredményezett, a háború azonban mindezek csődjét hozta. Ebben a helyzetben tevékenykedett a napló írója már tapasztalt emberként, 58-78 életévei között. A bevezető tanulmányban arra törekedtünk, hogy történelmi hitelességgel, lehetőleg ne szubjektív és érzelmi alapon közelítsük meg a naplóíró személyében azt a társadalmi réteget, amelyik az átmeneti feudálkapitalizmus társadalmi rendszerének sajátos csoportját alkotja, a dzsentrit, aki már nem földbirtokos, de származása odaköti, aki nem tőkés, hiszen vagyona nincs, nem is vállalkozó pDlgár, a hatalmat már nem tudja igazán gyakorolni, de még el sem veszítette véglegesen. Aki úgy világpolgár, hogy megmaradt magyarnak, embere válogatja, esetenként érzelmektől is túlfűtött magyarnak. Ezt determinálta az a helyzet, amit a trianoni béke teremtett és adott, illetve elvett a magyartól. A vármegyei közigazgatás olyan pálya volt, ahol a tenni akaró dzsentri erre alkalmat is találhatott, míg mások az ügyvédi, bírói pályán próbálkoztak, a gazdálkodó vagy gazdálkodni akaró csak akkor maradhatott talpon, ha nem veszítette el, vagy házassága révén újabb birtokot kapott és az árutermelésben a piaci lehetőségei, a hitellehetősége nem zárult be. Ahogyan a 4. kötet köszöntőjében ígértük , ebben a könyvben a XX. sz. első felének közhivatalnok dzsentrijéről adunk hiteles képet. A könyv alapját egy kézzel írott, a naplóírás követelményeinek megfelelő munka adja, amelyet lejegyzője az eseményekkel sgyidóben írt, úgy ahogyan ő látta, érzékelte, átélte az eseményeket.