Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 I. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)

1925.

udvarból 330 ölet nyerten,amelyet két éve kiadtam felébe.Fizetésemet 15 %-al emelik,segély címén március és május közepéig fizetnek.Két napja rosszul érzem magam,olyan influenzás féle vagyok, aspirinnel gyógyítom magam. Milviusék írtak,nagy lakásmizériában vannak. Az estéket Gy -val töltöm. Február 24.N

égy napja egyetlen cigarettát sem szívtam el, nagyon náthás lettem, s gyötör egy kisebbféle influenza, pedig két napja újra szép idő jár, alig mozdulok ki e szobából. Újság nincs semmi, egyhangúan telnek a napok és mély csendben, mert a lányok konokul hallgatnak. Ma este Gy. olvasott fel a " Növények életéből". Nagyon megtetszett neki Raoul France szép munkája. A hétvégen készülök Nyíregyházára. Február 26. .Ma Lajos maglátogatott Crcsz Bandival, hallotta, hogy beteg vagyok. Szép volt tőle, mart újabb időben sehova se jár. Állandóan szedem az aspirint, s meg is vagyok sáppadva. Holnap készülök Nyíregyházára, Ilonának mag is üzentem, hogy várjon vacsorára. Február 23. Esik az esc. Tegnap jöttem be Nyíregyházára, Lajosokkal utaztam. Ma voltam a Gazdasági Egyesület gyűlésén, és alispánnál, alá nem a legbarátságosabb érzelemmel van irántam. Vásároltam Ungár üzletében 2 400 000 K-ért egy gyapjú, varrott szőnyeget 2 1/2 - 3 1/2 méter méretben s vettem 3 méter'130 cm. széles clot brokát bútorszövetet 1 040 000 K-ért

; egy kanapét és három fotelt akarok behuzatni. Margit is bejött délu^ tán, én pedig Debrecenbe utaztam, ahol Zoltánék nagy örömmel vártak. Zoltá szegény rosszul néz ki, valami gyomorbaj gyetri. Március 3. Kát napot töltöttem Debrecenben, a kis Ilonkának adtam 250 000 K-t, vásároltam nakik datolyát, sajtot és vajat 103 00G K-ért. Voltam Laczi nál vacsorán, s meglátogattam Szunyaghékat és Szuhányiókat. Zoltán említet ta,.hogy Nadányiák Idát* havi 50 - 30 aranykoronáért magukhoz vennék, ami igen jó volna, ha sikerülne. Meglátogattam Sinkcvicsnét is Ilonkával, nagyon magörvendezett. Megismerkedtem Fényes Imrével, a Kálmán tastváréyal, aki egy napra szintén Zoltánokhoz szállt. Találkoztam Micával* is, aki kíváncsian kérdezte, miért nem voltam a Kállay Miklósok nagy bálján, s boszSZantotta midőn mondtam, hogy nam voltam meghívva. Pedig én édes keveset törődök velük, ostoba módon rohannak a vesztükbe esztelen pazarlásukkal. Úgy hallom több az a ccsságuk a vagyonuknál. Megbízhatatlan népek.