Gyarmathy Zsigmond: A dzsentri főszolgabíró 1922–1938 I. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 5. (Nyíregyháza, 1990)
1924.
Délelőtt felkerestem Sinkovicsnét. Ilonkának adtam 300 000 K-t, vettem Zoltánnak 55 000 K-ért egy sajtot, a Gyogyó gyermekeinek 41 000 K-ért játékszert. December 22. A reggeli vonattal jöttem át Nyíregyházára, s a napot Ilonánál töltöttem. Vásároltam játékszert 95 000 K-ért, cukerlit 80 000 K-ért, datolyát 50 000 K-ért. December 23. Közgyűlésen* voltam, megszavaztak egy havi segélyt karácsonyra, a pénzt,4 700 000 K-t azonnal fel is vettem. December 24. Tegnap délután kerültem haza. Kaptam egy nyulat Pistától, nyomban el is küldtem Zoltánnak. Ez volt a negyedik. A karácsony estét Mikeczéknél és Milviuséknál töltöttem, az utóbbiaknál vacsoráztunk mind a hárman. December 27. Lajos értem küldte Dry Mikit karácsony első napján, így ott töltöttem el kellemesen az ünnepeket. Csak Dryék voltak ott. Sokat ettünk és sokat kártyáztunk - more patrio*. Ma délelőtt kerültem haza. Lajosnéval elcseréltem a Hickman atlaszt Stauley híres utikönyvével, régen vágytam rá. Az időjárás 0 fok kerüli, ködös. Ma 4 C.fok hideg volt, hó nincs. Debrecenben megkaptam Laczitól Hofer " Emlékirat " -át, melyben válaszol Molnár Viktor röpiratára és alaposan lerántja a sógorát. Ma este voltam Gyogyónál és Milviusnál. Attilával Bécsből könyveKet rendeltem és a Leipziger Illusriertét. T Karácsonyra Gyogyóéktól levélpapírt, Attilától f-tereskonvszkij " Kelet titkai " című művét kaptam prezentbe.* Könyvtáram ezévben szépen gyarapodott. December 30. Csúnya, ködös, esős idő, ma 4 R. c meleg volt, ki sem lehet mozdulni olyan síkos az út, hó nincs semmi, a napot már két hete nem láttuk. Olvasok és olvasok, a gyermekkori tudnivágy állandó tanulásra ösztökél. Különben elég ok van a filozofálásra. Nagyon, de nagyon rongy világot élünk, aminek oka nézetem szerint a tömegek ébredésében rejlik, pedig nincs veszedelmesebb az ilyen átmeneti állapotnál, midén a műveletlen tömeg uralomra vágyik, s midőn a mai civilizáció csúcspontján állc kultúrember is csak tapogatózva keresi az igazi tudós országát. A mindenség titkai előtt éppen oly tehetetlenül ás elkábultan állunk, mint Afrika vadjai, vagy 4 000 évvel ezelőtti őseink. A naptárig kezdi megirigyelni a művelt gazdag ember kultuszvilágát, igyekszik azt Lerombolni, hogy a romokból nyereséget lásson. Nehéz probléma a bolsevizmus kérdése. A kultúrált néoréteg igyekszik a ve r szályt elhalasztani, igyekszik a javak arányosabb megosztásának útját megnyitni, azt egyengetni. Rossz úton jár. Földosztással nem lehet a népet kilégíteni, mert annyit nem kaphat, hogy eljövendő kultúrigényeit kielégíthesse, csak erőt nyer a további romboló munkára.