Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

E - sorozat - - bevezető

kához. A 9 évvel fiatalabb asszony szivesen veszi Minka báto­ritását, irodalmi-olvasási tanácsait, amikor neki megjön a kedve az íráshoz. Szikra álnév alatt. Ahogy Ousth vezetgette őt, most Minka segiti barátnőjét, családi nevén Iskát. Levele­zésük a kezdeti években pontosan azt a szellemet, érdeklődő izgalmat mutatja, mint a Minka-Ousth levelezés- De Iska Pes­ten él /nyaranta pedig a Felvidéken, nem messze Késmárktól/, tele befolyásos rokonsággal, férje az országgyűlés elnöke, eléggé jómódban, nagy házat visznek. Mindezektől aligha függet­lenek az egymásután következő irodalmi és társadalmi sikerek: pályázatokat nyer Iska, színdarabját játsszák, népszerű iró azok körében, akik ezt a meglehetősen hagyományos, nem tul nagyigényű prózát kedvelik. Minkának már mind kevésbé jut ilyesmi osztályrészéül. Az Athenaeum vállalkozik ugyan 1901­ben, Endrődi válogatásában egy gyűjteményes kötet kiadására, Kakukfüvek a cime, de lassanként már itt az az időszak, amikor Minka régebben újnak ható hangja, költői újdonsága már tehet­ségesebb férfiak fogalmazásában kerül az olvasók elé: Ady uj verseinek évei következnek s igy költészete, személye egyre inkább háttérbe szorul, nem érdeklődnek utána, lassanként nem hiányzik a' közönségnek, Legfeljebb uj, alkalmi irodalmi társu­lások keresik meg, kérészéletű folyóiratok, női szervezetek kérnek tőle verset, a nagyobb lapok, régi ismerős szerkesztők szinte csak párizsi beszámolóira, tárcáira kíváncsiak. Ezeket közlik, ezért fizetnek is. Nemcsak tőle távolodnak: betöltöt­te ötvenedik évét. csak ritkán ruccan fel Pestre, akkor - töbr nyire Telekiné vendégeként - 10-12 napig élvezi a régi társa­ságot, a rokonokat-ismerősöket, megfordul kiállításokon, fo­gadásokon, egyébként azonban visszavonultan él Anarcson vagy éppenséggel Nagyőrben, anol már nyoma sincs a régi kedves-bo­hém társaságnak, legfeljebb Istvánék két felnövő leányával él meghitt barátságban, folytat itthonról meglehetősen bolondos hangú levelezést. Egyébként elhatalmasodnak rajta a vidéki vénkisasszonyok nem tul vonzó tulajdonságai: legjobban ezek talán az utazásaikor mutatkoznak. Magával viszi kedves kutyá­ját, egy kalitkában a madarát, a nagy szatyorkosárban elemó­zsia külön-külön valamennyiük számára, a kistáskában egy re­volver is, hátha támadás éri őket...'A naplóban mind kevesebb

Next

/
Thumbnails
Contents