Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

D - sorozat - - bevezető - - szövegek

volt, nagyszerű kompozíciókat csinált: skicceket, melyek közül valamelyiket most Pesten meg fogja festeni a párizsi Salon számára, ahol 4 képe lesz kiállítva és reménylem, eléri valahára ez a nagy művész a kivánt sikert. D-2. Anarcs, 1889. jul. 19. - F/10-14. - R Evelin - C. Imrének, Nagyőrre Holnap hozza haza Elza Minkát, s fog örülni, hogy oly sok jószándékkal vannak mind az ő költészete iránt. Igazán is vétek volna a szép tehetséget elaludni hagyni. A Oókaiék ismeretségére Minka úgyis igen vágyakozik, mindig sajnálta, hogy nem tudta a Oókai Róza debreceni időzését előre; bement volna veled oda ösmerkedni. D-3. Anarcs, 1889. jul. 22. - E/6-1. - KR. Minka - C. Imrének, Nagyőrre Kedves édes apa, /Mándokról/ az én jó kis Elsikémmel jöttem hazafelé. Már egy várdai boltban mondták nekem, hogy itt a kertünkben a vihar nagy károkat tett, de én fel nem vettem, nagyitásnak gondolva a dolgot. Hanem mikor a terraszra léptem, azt hittem, hogy rögtön megüt a guta. Sohasem fogom azt a benyomást elfelejteni, midőn azt a kedves helyet, melyet a világon a legjobban szeretek, igy romban láttam. Sirtam mint a záporeső. Lehet, hogy majdan nőnek a fiatal fák is, de mit ér az már nekem, akkor én már vén leszek, és azokat ugy sem fogom már ugy szeretni tudni, mint azokat a kedves véneket, melyek halomra dűltek. Tudom, édes apa, hogy sohasem kell kellemetlen dolgokat irni. Nem is zavarnám ottlétét ezen hirrel, de azt hiszem, jobb, ha igy megírom. Mert ha készületlen pillantaná meg ezt a 1

átványt, mégjobDan elszomoritaná. Igy legalább hozzászokik a gonuolathoz, hogy az anarcsi kertnek már csak a romját találja, s talán a látvány nem lesz oly rossz hatással édes apára, mint