Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

vén, kénszerí tettünk fel vennünk ugyan nemes Zabolcs vármegyében, Kéken lakozó Tóth Ferenc, Tóth András nevű jobbágyinktúl florinos hungaricales 150.-, idest Száz ötven magyar forintokat s huszonnégy köböl gabonát, mely ebbeli jó akarattyokat mi is meg tekintvén, attunk és engedtünk felylyebb meg nevezett Tóth Ferenc, Tóth Andrásnak jobbagyi kötelességek alól való fel szabadulást, az az örökös szabaccsáQ got, és manumissiot magoknak és két ágon iévö, ezután lejendö maradékjoknak és successorinak, minden őket illető és illethető örökségeivel edjütt, telekjével, szántó földjeivel, erdejével csíkászó, halászó vizeivel és mezeivel edjütt, egy szóval mindennemű appertinentiákkal úgy, hogy többé sem mink, Palatitz András és feleségem, Palatitz Magdolna, sem pedig két ágon lévő és lejendö maradékink, maradékunk és posteritásaink többé soha, semmi némű ki gondolható úton és módon közünket és praetensiónkat hozzájok nem tartyuk, hanem mindennemű jobbagyi kötelességek alól fel szabadíttyuk és libertállyuk, és manumittallyuk, úgy annyira, hogy ha valaki a fellyebb specificált személyeket és sucessorokat szabadságokban meg háborítaná, és háborgatni akarná, impediálná, tehát tartozunk mind magunk, mind pedig két ágon lévő s lejendö posteritasink és successorink meg oltalmazni a felylyebb specificált személyeket. Egy szóval minden ellen, ha pedig nem oltalmaznánk, vagy oltalmazni nem akarnánk azon személyeket, tehát a fellyebb specificált summán maradjunk mind mi, mind két agon lévő maradékink. Falun, városon és akármely vármegyében lévő törvényes helyeken igaz utakon módokon magok rendit követhessék s kereshessék, mely dolognak