Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

5/ Sem épületre, sem tűzre való fájok, annál inkább makkoltatások nincsenek a lakosoknak ezen határban. 6/ Királyi dézma adással terheltetnek ezen helységnek lakosai . 7/ Két ökrön alkalmatlan a szántás ezen a határban. 8/ Lapos és sombikos lévén a víz, a kender és len ásztatásra is nem oly alkalmatos. V. Ezen helységben nem egy eránt lévén a telkek minémüségekhez szabva a szántó földek és rétek, a meg eskütt emberek nem is tudják meg mondani, hogy hány hóid szántó földje és róttye legyen edj egész ház helyes gazdának, hanem az a conscriptióban kinek-kinek maga vallásából fog ki tecceni. Sarjút pedig olykor, mikor az árvíz tavaszkor eleve el vonódik, vagy ki sem öntene, mindég lehet kaszálni. VI. Ezen helységben lévő őrőkős jobbágyok az esztendőnek felét úr dolgában töltötték, és az uraság parancsolattyához képpest hol ökörrel, hol gyalog szerrel. Az robotra való járások és kelések üdéjének bé számláltatása nem volt szokásban. A szabad menetelű jobbágyok penig csak kész pénzül fizettek, úgymint üármy Imre uram edjik taxása hét vonás forintot, a másik tizenkettőt, Bégányi uramé nyolc vonás forintot. VII . Ezen helységnek lakosai ekkoráig , az uraság engedelmébűl, kilenced adassál semmi nemű termésekbűi nem terheltettek, csupán Gármy Imre uram edjik taxásátúl az idén az öszi életbűi vette meg. Tudják mindazonáltal, hogy az szomszéd határokban sok helyütt meg veszik azon említett kilencedet minden némű termésbűi. Ezen kívül más adózás fejében is edj szóval semmit sem adtak.