Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

Kárai : Ellenben pedig következendő fogyatkozásai vannak ezen helységnek és határának: 1/ Nagy árvíz idején a Tisza árja az allyas búza földeket szokta vesztegetni. 2/ Ha a réteken sokáig hever az árvíz, alkalmatlanab szénát kaszálhatnak, és későbben eshetvén meg az első kaszál lás. Sarjút az után nem lehet kaszálni. 3/ Fájok sem épülletre, sem tűzre való nincsen. 4/ Királyi dézma adással terheltetik ezen helység. 5/ A midőn az hegyallyai városokra járnak, a tokai hídon nagy vámot kenteiének fizetni, még pedig árvíznek idején a rakamazi töltésekre való nézve kéccerest. 6/ Néha a len és kender ásztato vizek annyira el apadnak, hogy az távolyabb való tokhoz, a semlyékes és lapos föl dek miá nem férhetvén, mint egy és fél mérföldnyire lévő szomszéd határokra kenteiének ásztatás végre az lent és kendert hordani. V. A szántó földekben és rétekben semmi egyenlőség nem lévén, azokban a lakosoknál; birodalma csak a conscriptióbül techetik ki. Sarjút pedig, a midőn az árvíz eleve el megyén, kaszálhatnak. VI. Amint fellyebb fel van jegyezve, az örökös jobbágyok minden második hetet rendszerint kötelesek az úr dolgában tölteni, az uraság parancsolattyához keppest hol gyalog, hol marhával. Még pedig akinek vagyon, négygyei is. Járásoknak és keléseknek ideje mindazonáltal a napi számba bé számláltatik. A szabad menetelűek pedig, robotázás helyett, külömb-