Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

Tekéntetes Úr. Érdemünk felet való Kegyes Földes Urunk! Ezen folyó hónapnak 11-dik napján az tekéntetes úr érdemes tisztartója, nemzetes Kováts Dános uram Dadán lévén, kik ithon valánk fel-hívata maga eleibe, és az tekéntetes úr páran csolattyát elő beszéllette, mely ez volt, hogy az tekéntetes úrnak akarattya ez, hogy az dadái taxások esztendőt által 12 nap száncsanak, az majorsági életet béresekkel edjüt bé-hord ják, két nap kaszállyanak, azt fel is gyűjcsék és be is hord ják. Szüretkor pedig két hétig szedőt adjanak; az majorsági kukuricát meg-kapálni az béreseknek segítséggel légyenek, ső vént fonni és forspontot is adni, az mikor kivántatik. Az ki nek teccik ezt fel-válalni, az lakhatik Dadában, az kinek nem, el-mehet. Mi is meg értvén ez parancsolatot, mit tudunk ellene mondani, hanem mindnyájan engedelmeskedünk, és a tekéntetes úr szárnyai alatt tovább is meg-maradni kivánunk; de azonban az tekintetes úr kegyes úri színe előtt alázatosan instálunk; hogy méltóztasson szokott kegyessége szerént rajtunk, ha lehetséges, valamiben könnyíteni, és annyival ne terheltessünk. Mely ez irántunk meg-mutatándó úri gratiaját az tekéntetes úrnak tapasztalván, maradtunk az tekéntetes úrnak, mint kegyes patrónus urunknak kegyes válaszát el-váró érdemetlen szegény szolgái. Dadái taxások közönségesen, Dadán , 1769. április 13. Tekéntetes nemzetes és vitézlő báji Patay Sámuel úrhoz alázatosan nyújtatik a belől írtaktól.