Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

órányi, Keresztúr, Tállya, Mád egy jó mérföldnyire esvén az helységhez, minden nóvel nevezendő el-adó javokra nézve jó és el-adó alkalmatos piarcok, az hová, ha árvizes idők nincsenek, jó útón jöhetnek-mehetnek minden vám nélkül. 4/ Ha ár-víz nincsen, mindenféle marhájoknak elegendő mezejek vagyon. 5/ Mind az Takta, mind az Tisza vize, mind más fenekek, alkalmatos itató helyet adnak az marhák számára. 6/ Ezen helység királyi dézmát ez ideig soha sem adott. 7/ Káposzta, répa, hagyma és efféle egyébb kerti vetemények, szükségekhez képest annyi terem, hogy jó esztendőkben pénzen is el-adhatnak. 8/ Midőn az árvíz hamar elmegyen, és jó esztendők vágynak, szöllö kötésre szükséges sását kaszálhatnak. 9/ Az hegyallyai városokra és vásárokra járni szekerekkel jó-módjok vagyon, az holott kövek és trágya hordásával mindenkor szoktak pénzt keresni. 10/ Mind fel az Hegyallyaig, mind le az Tisza mentében az Alföldig, árvíz idein volna módjok az kereskedésben, ha hozzávaló edények volna, és meg-szokták volna. 11/ Az egész Hegyallyában lévő szőlő hegyekre az lakosok közönségesen eljárnak, az holott kézi munkájokkal adójokat többnyire szokták meg keresni. 12/ Midőn az földes uraság egymás között az kaszállókat el-osztya, az helység számára szokott mintegy 15 ember vágó rétet minden harmad nélkül engedni. 13/ Kender és len áztató vizek az határban bőven vagyon. 14/ Bent az helységben két szárazmalom vagyon, egyébb-