Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

hétnek mehetnek. 3/ Csordájuknak és vonó marhájoknak az három járásnak edjikeben vagyon legelő mezejek. 4/ Az határjokban lévő nádas rétek, úgy az három nyomás főidőn elegendő kutak alkalmatos itató helyek az marhájoknak. 5/ Királyi dézmát, szinten úgy mint az tőbb fiscalis helyek, ezen helység sem fizetett soha is. 6/ Ezen helység nagyobb részint való lakosainak, szükségekre saláta, hagyma, répa, káposzta, úgy kevés dohányok is terem. Az dohanyokbul el is adhatnak, melybül portiójokat pótollyak. 7/ Az helységnek maga határjában, többnyire minden esztendőben, mindenféle épületeiknek fedőlézésekre , tüzelésekre elegendő nád terem. Ezek felett le vágott nadjokbúl el adni másoknak is szoktak, melyekkel szükségeket pótollyak az lakosok . 8/ Ezen helység csak másfél mérföldnyire lévén Tokajhoz és Tárcáihoz, többnyire lakosai közzül egész nyáron az kinek tetszik, mindenkor munkájával, s olykor széke rezessel is, pénzt kereshetne, de ezen helység lakossá az ily forma szekerezést soha nem szokta. 9/ Miolta ezen helységet az lakosok meg ülték, mind ekkoráig kántorjok Szent Mihály naptul fogvást új esztendeig meg volt . Szabadon azon időben korcsmájukat árultathattyák. Ez mellett az helységnek közönséges szükségekre minden esztendőben 12 kőből tavaszt vetnek: zabot vagy árpát . S ugyan az helység szükségére minden éven mint egy 28 emberrel szoktak kaszálni, melyekbűi semmi dézmát az tekin-