Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

adódik alkalmatosságok az bérért való szekerezésre, minthogy a só házak is távoly vágynak, és ezen a környéken fabrikák nem találtattnak. V. Sem szántó földek, sem az rétek az telekeknek minéműségekhez nem lévén szabva, ezen meg esketetett személyek nem tudják meg mondani, hogy hány és minemű hóid szántó fölgye és réttye legyen egy egész ház helyes gazdának, mert kinek több, kinek kevesebb találtatik. Sarjút penig, a mint felyebb is meg mondották, kaszálni nem lehet. VI. Az örökös jobbágyok rend szerint minden második hetet úr dolgában szokták tölteni, hanem ha az szükség úgy hozza magával, néha két három hétig is úrdolgán tartattnak, de csak ugyan azon hoszszú szolgálat, vagy elébb, vagy azután nékiek az rendes úr dolgában bé számláltatik. Az taxások penig esztendőnként csupán csak tizenkét napot szolgálnak, és mind ezek az hol kívántatik négy ökörrel is, az hol penig ökör nem szükséges, gyalog szerrel. Robotra való meneteleknek és jöveteleknek ideje nem számláltatott az napi számban. VII. Engedelemmel lévén az uraság, semmi termésbűi kilencedet az földes uraknak nem adnak. Nem is tudják más helység jobbágyainál vagyon-é ususban a kilenced adás, hanem egy-egy gazda egy-egy karácson tyúkot szokot adni. És az tekintetes Vay István úr és Oosa Miklós úr jobbágyai mint egy négy fontnyi fonalat szoktak fonni az uraság szöszibűi. VIII. Ezen helységben egy puszta telek sem találtatik. IX. Ezen helységnek lakossai nagyobb részint örökös jobbágyok. Találtatnak penig egy néhány szabad menetelű lakosok