Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

nek a szomszéd helységeknek határjain szénát szerezni marhájoknak ki teleltetésére. De a midőn a Tiszának túl felöl való részén, magok kaszallóját kaszálhattyák is, a kenyízlei réven szekereknek és marhájoknak által költöztetéséért fizet niek kelletik, hogy haza hordhassák szénájokat. 3/ Száraz időkben kínteleníttétnek más határokra menni leneknek és kendereknek el ásztatására. V. Sem szántó földök, sem kaszálló réttyek az telekeknek minéműségéhez képest nem lévén ki szabva, ezen meg esketet személlyek nem tudgyák meg nevezni, hány hold fölgye és réttye légyen egy-egy egész helyes gazdának, mivel kinek több, kinek kevesebb találtatik. Sarjút penig, az mint fellyebb mondották, igen ritkán kaszálhatnak. VI. Minden egész helyes gazda 12 napot szolgált két vonó mar hával, de az robotra való menetelek és visza jövések bé nem számláitatot az napi számba. Ezen kívül szüretre minden gazda egy-egy szedőt adott , az kik az esztendőnek minéműsége szerint hol tovább, hol kevesebb ideig tartatik a szüreten. VII. Ezen helységnek lakossai ez ideig kilenvedet nem adtak, hanem a tekintetes urasság engedelmébűl csupán egy dézmát, úgy mint tizedet adtak ugyan az urasság számára, minden féle mezei vetésekbűi, ki vévén az kendert ós lent. Taxának penig fejében egy summában fizetnek száz rhénes forintokat. Ezen kívül semmi ollyas adózása nem volt, ki vévén azt, hogy az midőn az tekintetes urasság kívánta, forspontot adtak. VIII. Ezen helységben egy puszta hely sem találtatik. IX. Ezen helységnek lakosi mind szabad menésű jobbágyok. Balsa, 1772. máj. 27. Főbíró : Kis Csimbok István +