Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

7/ Az kántor beli ital áruitatásai sem szabadok az lakosok . V. Sem szántó földek, sem rétek telekek után nem lévén bizonyosan ki szabva, esztendőnként szokta az földes uraság kinek-kinek is osztogatni teccése szerint, azért ez felől bizonyost nem tudnak mondani, hanem az conscriptioban kinekkinek az leg közelebb két esztendőben, az két nyomásra menynyit adtak, ki-ki fogja vallani. A réttyein pedig, az mint meg vagyon mondva, ha sokáig nem hever az árvíz, sarjút is lehet kaszálni. VI. Mind az őrőkős, mind az szabad menetelő jobbágyok 16 napi szolgálatot szoktak esztendőnként az földes uraiknak úrdolgázni, azt is csak gyalog szerben, az mint az első punctumban meg vagyon már írva, és abban számláltatik járásoknak-keléseknek ideje is. VII. Minden mezei termésből ki adják emiékezetektől fogva az kilencedet az lakosok. Hallyák azt is, hogy más helyeken is ezen nemes vármegyében, meg adják az földes uraknak azon kilencedet az lakosok, a vagy némely helyöt tizedet. Ezen kívől egyébb földes uraknak semminemű ajándékokat a vagy successoroknak, úgy mint Görgey és Szentiványi uraiméknak, minden gazda egy pár csirkét, egy pár csomó tormát és edj pár csomó petresellymet ád, azokat is csak tavally esztendőtől fogva. VIII. Itten semmi helyeknek el pusztulására nem emlékeznek az lakosok. IX. Ezen helységnek lakossai nagyobb részén szabad menetelő jobbágyok, kevesen örökös jobbágyok is találkoznak.