Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

ségnek és határának : 1/ A tiszta búzát az határjok meg nem termi, és az ajjas szántóföldeket az árvíz vesztegetni szokta. Hasonlóképpen 2/ az kaszállojokat is az árvíz gyakrann járja, és ugyan azért, ha sokáig rajta hever, meg vénülvén az fű, nem oly alkalmatos az barom tartásra. Ez mellett az haza hordása is alkalmatlan, és ha nagy telek miá az vizek meg nem fagynak, némely része oda is szokott maradni. 3/ Szigetben lévén ezen helység, az esztendőnek minden részében, akár hová mennek, réveken kelletik kőltőznök, és azért vámot fizetniek, még pedig árvíznek idején Tokajnál az rakomazi töltésekre nézve kéccerest. 4/ Különös nagy árvíznek idején az is meg történik, hogy az marhájoknak külső helyeken kelletik legelő helyet bérleni . 5/ Sem erdeje, sem nádgya nincsen ezen helység határának, kiért a szomszéd Olaszi nevezetű határon kelletik erdőt árendalni, mind az épületre, mind az tűzre való épületnek / !/ kedvéért. 6/ Az helység határában semminemű malmok nincsenek. 7/ Az szokott kántor béli korcsma árultatassal nem szabad ezen helységnek communitássa . V. Telekek utánn lévén mind szántó földek, mind az kaszállok fel osztva, edj-edj egész ház helyes gazdának az két mezőn mindöszve van 25 és fél posonyi mérő alá való szántó földje. Réttye pedig 10 ember kaszallatú. Sarjút pedig soha sem lehet kaszálni.