Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

tó főldgyöknek az árvíz vesztegeti. 2/ Midőn árvizek vágynak, kéntelenít tettnek az lakosok más határon legelést bérelni marhájoknak. 3/ Hogy épületre való fájok /:azon kívül, hogy az tekintetes uraság némelykor aprolékossabb épületre ád :/ nincsen, söt tűzi fájok is, ha csak a Tiszábúl nem fognak, határjokban nem találtatik. 4/ Hogy se kántora, se szántó főldgye, se kaszálló réttye az helységnek különőssen nem légyen. V. Ezen helységben az telekeknek nem lévén minéműsége meg határozva, az földek sem voltak azok után ki szabva, hanem minden esztendőben az uraság tisztye szokta az lakosok között az kaszállókkal edgyütt ki osztani, ugyan azért ezen meg esketett személyek nem tudgyák elő adni, hány hóid földgye légyen egy-egy embernek, de mindazonáltal az személy szerint lejendö conscriptióbul ki fog tecceni. Sarjút pedig, ha jókor el-mégyen az árvíz, és a földes úr jókor fel osztattya a róttyeket, olykor kaszálhatnak. VI. Az örökös jobbágyok minden héten két napot szolgálnak, hol gyalog szerben, hol marhával. Az szabad menetelűek pedig 12 napot, rész szerint egész erejekkel többnyire pedig öszve fogva, bent az helységben, az gyalogszeresek is hasonlóul 12 napot szolgálnak, kézi munkájúkkal. VII. Ezen helynek lakosi, minden névvel nevezendő földi veteménybűl, eleitűi fogvást tizedet attak az uraságnak. Egyébb adózás fejében pedig minden gazda egy-egy tyúkot és nyolc tojást adott, és míg az szüret tartott, fogytig szedőket adni köteleztettek. Jfl