Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

szollyák azt, hogy szántó főldgyők minden gazdának nincsen elegendő, hanem más határon szoktak szántani némelyek. 2/ Hasonlóul panaszollyák, hogy az rétnek szűk volta miatt kéntelen!ttettnek más határra menni szénát takarni. Az mi réttyek vagyon is határjokon, azok oly helyen vágynak, hogy az árvíz minden esztendőben aratásig, és aratás utánnig is rajta lévén. Szent Mihály nap táján kaszállyák, és csekélységéhez csupán sását és gazt terem, sőt némelykor midőn boglyában va'dnak is, az árvíz el-hordgya. 3/ Épületre való fát, az ágasokon kívül, kész pénzen szereznek. Tűzi fájok is azon kívül, hogy kevés berki és száraz fájok engettetik az erdőbűi, igen szűken vagyon. 4/ Heverő marhájoknak az határ szűk volta miatt nem lévén elegendő mezejek, más határon kinteleníttettnek legelést számokra pénzen szerzeni. V. Minek előtte ezen helységnek lakosi sub B. ide zárt contractusra lépet volna az tekintetes urasággal, semmi bizonyos osztállyal nem határoztattak a szántó földek és rétek, hanem az mint és mennyi telhetett és tehecsége volt a gazdának, annyit szántót. Mivel az nép sem sokasodott úgy el, az mint most. Az contractus után pedig az nép is megszaporodván, mind az három járásbéli obtingentiájokat fel vévén, 24 kila alá való főldgye vagyon egy-egy embernek. Kaszállója két ember vágó. Sarjút pedig az kaszállónak soványsága miatt soha se kaszálnak. VI. Az arendatitius contractus fel vétele előtt minden gazda, őszve fogván cimborában, 12 napot szolgált marhával, gyalog szerben 10 vagy 12 napot, az mint tudnia illik, mikor