Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

zetitűl fogvást semi urbáriuma nem volt, hanem az mióta meg szállották bizonyos és itten sub A. vidimált párba annectált contractus mellet adóztak az méltóságos uraságnak. IV. Haszonvételei : 1/ Ezen mezővárosnak határja három járásra vagyon fel osztva, melyek közép szerűen szokták az ősz búzát meg térin en i, az rost pedig kéceri, árpát, zabot eceri szántásban, minden trágyázás nélkül, jő esztendőben elegendő képpen meg termi . 2/ Kaszáló réttye vagyon elegendő az város lakosinak, az mely, ha az közel el folyó Tiszának árja sokáig rajta nem fekszik, marhák tartására alkalmatos. Sarjút is, az midőn az idő engedi és jókor el mégyen az árvíz, kaszálhatnak. 3/ El adó helyei az városnak jók és alkalmatosak, úgy mint Szikszó, Miskolc három, Debrecen őt, Szentpéter négy mérföldnyire esvén, midőn az üdőnek mostohasága miatt jöhetnek-mehetnek, alkalmatos helyek minden féle javoknak el adására . 4/ Legelő mező mind heverő, mind járó marhák számára ezen mezőváras határán elegendő és bövséges vagyon, melyeken elegendő székek lévén, semi féle marháj okot sózni nem szokták. 5/ Midőn az árvizek meg futtyák határját ezen városnak, akkor esztendőit által elegendő itató helyek vagyon minden féle marhájoknak, midőn ellenben árvíz nincsen, kíntelenítettnek kutakot ásni. 6/ Ember emlékezetitűl fogvást ezen mezőváros lakosi királyi désmát nem fizettek.