Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

nek és határának: 1/ A Tisza árja szántó földgyeinek alyas részeiben károkot szokot tenni. 2/ H

a azon víz árja az réteken sokáig hever, az szénát alkalmatlanabá teszi, és olykor sarjút sem lehet kaszálni. 3/ Azon kaszáiojok vizek közt lévén helyheztetve, nagy fagyás nélkül soha ki nem hordhattyák szénájokat. 4/ Az hegyallyai városokra jártokba a tokaji hídon nagy vámot kenteiének fizetni, még pennig ár víznek idején a rakomazi tőltíssekre nézve kéccerest. 5/ Sem épületre, sem tűzre való faizások néncsen. 6/ Királyi dézma adással terheltetnek ez helység lakosai . 7/ Ország útyán kívül lévén ez helység, pénzért való szekerezésre nem szokot adatni alkalmatosságok. 8/ Két ökrén nem lehet szántani. 9/ A kántorbéli korcsma árultatása! nem szabadok ez helység lakosai. V. Sem szántó földek, sem rétek ház helyek után nem lévén bizonyosan ki osztva, azoknak bizonyságárul sémit sem is tudnak mondani, hanem kinek-kinek az földes uraság, tehetségéhez képest, amit adott, a conscriptióban ki fogjuk jelenteni. Sarjút pedig, ha az ár víz a kaszálókon sokáig nem hever, lehet kaszálni. VI. Az örökös jobbágyok rend szerint minden harmadik netet az uraság számára szolgállyák , azoknak parancsolatyohoz képest hol gyalog, hol pennig az jobbágytól ki telhető marhával. A Szabad menetelő jobbágyok, Megyery Mihály és Gábor