Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

tések ki szokott veszni. Úgy hasonlóul, némely részét az árvíz is vesztegetni szokta. 2/ Midőn nagy szárazság vagyon, hátas lévén kaszálojok, nem kaszálhatnak elegendőt, söt más határra is szorulnak. 3/ Hogy sem épületre, sem tűzre való fájok nincsen, hanem ezeket pénzen kén te leni

11ettnek venni. 4/ Hogy cantorjok nincsen. V, Ezen helységben az telekek minéműsége soha nem lévén meg határozva, az-földek sem osztattak azok után, hanem az földes uraság kinek többet, kinek kevesebbet szokot osztani minden esztendőben. Ugyan azért ezen meg esketett személyek meg mondani nem tudgyák hány hóid főldgye légyen egy-egy embernek, hanem az személy szerint való conscriptiobul ki fog tecceni. Sarjút pedig az gyep kaszálójukon soha sem kaszálhatnak. VI. Ezen helység őt földes úr alatt lévén, nem egyformán teszik szolgállattyokat, hanem: tekintetes és nemes Kállai Mihály kapitány úrnak szabad menetelű jobbágyi három nap szántanak, három nap hordanak egész erejekkel. A gyalog szeresek pedig gyalog szerben hat nap szolgálnak, kész pénzül pedig 30 garast fizetnek. Tekintetes Patay Samuel úr örökös jobbágyi teccése szerint az uraságnak, az mikor tudnia illik szüksége volt, hol gyalog, hol marhával szolgáltak. A szabad menetelű marhások pedig hat napot, rész szerint egész erejekkel, rész szerint öszve fogván szolgáltak. A gyalog szeresek is hat napot szolgáltak, és a marhásokkal együtt 30 garast fizettek. Az cameralis lakosok 30 garast fizetnek.