Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

földes urak illendő részeket ki adják. 12/ Méh tartásra alkalmatos ezen helységnek határja. 13/ Dohányt is terem ezen helységnek földje, melybűi a serényebb gazdák pénzt is kaphatnak. Kárai : Ellenben pedig következendő kárai és fogyatkozásai vágynak ezen helységnek és határjának: 1/ Tisza árja mellet lévén ezen helység, nagy árvíz idején az allyas szántó földekben kárt vallanak, úgy a kaszálló réttyeken is, ha sokáig hever az árvíz, oly alkalmatos szénát, mint egyébkor, nem csinálhatnak. 2/ A szigetekrűl, ha csak jó fagyás nincs, a szénájukat haza sem hordhattyák. 3/ Midőn az hegy allyai vásárokra járnak, az tokai hídon nagy vámot kéntelen!ttetnek fizetni, még pedig árvíznek idején a rakamazi töltésekre nézve kétszerest. 4/ Épülletre való fája nincsen az helységnek. 5/ Királyi dézmát is fizet ezen helység. 6/ Malom pedig ez helységben nincsen, hanem szomszéd helységekre egy és más fél órányira járnak őrni. V. Nem tudják meg mondani, egy-egy telek után hány hóid szántó földje és kaszálló rétye légyen egy-egy gazdának, mivel azok nincsenek telkek után ki határozva. A réttyein pedig, a mint meg mondatott, lehet, nagy részében az esztendő mivoltához képest, sarjút kaszálni. VI. Az örökös jobbágyok minden héten három napot szolgálnak eleitűi fogva, hol gyalog, hol marhával, a mint az uraság kívánnya . Az járásoknak-keléseknek ideje pedig úr dolgában