Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

luk meg nem termelhető élelem jelentős részét. Dívik még a háziipar is, és a természet gyűjtögetéssel, halászattal való élése . Régiónként különböző jellegzetességek figyelhetők meg. Különösen élesre rajzolódik a kontúr a Rétköz, a Nyírség, a Taktaköz és a szabolcsi Mezőség lakói között. Kibányászhatatlan kincsesbánya külön-külön minden Investigate, együtt pedig egy rég letűnt világ más formában sehol fel nem található dokumentumai. Összehasonlításra, elemzésre adnak alkalmat, és helytörténészek, néprajzosok aligha mellőzhetik tartalmukat. A honismeret, a helytörténeti munka segítésének és ösztönzésének a szándéka vezetett, amikor sorra szedtem ezeket a paraszti vallomásokat. Tanulmányozásuk során meggyőződtem róla, hogy határkövet jelentenek egy régi, múladozó, és egy születő új társadalmi, történelmi jelenség között. Tanulmányozásuk ezért is fontos. Remélem néprajzosok, honismerettel foglalkozók, helytörténészek és a községük múltja iránt érdeklődők egyformán hasznát látják majd. Mielőtt sorra venném a dadái járás úrbéres lakosainak 1772-es vallomásait, szólnom kell a forrásközléssel kapcsolatos gondjaimról. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy a legszigorúbban ragaszkodtam a vallomások tartalmi hűségének és archaizmusainak a megőrzéséhez, nem ragaszkodtam azonban minden esetben a betűhűséghez, amennyiben az a megértés rovására történt volna. "Oavítani", a betűket "átírni" azonban csak ott merészkedtem, ahol minden községet érintő egységes eljárást alkalmazhattam. Ezeket a változta-