Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

pénzen szokták eladni. 19/ Nagy halászó tók levén ez határban, részében amidőn a földes urak halásztatnak, az köz nép is hasznot vészen. Kárai : Ellenben pedig ez következendő fogyatkozások vágynak: 1/ Némely allyas földeknek az végeit az víz árja el szokta olykor nyomni. 2/ Azon árvíz az kaszállásban is nagyon hátráltattya az lakosokat, és ha későn mégyen el, kétszer sem lehet meg ka­szálni . 3/ Két ökrön az határban nem lehet alkalmatosan szánta­ni . 4/ Az midőn az hegy allyai városokra az száraz úton járnak, Tokajnál az hídért nagy vámot kéntelen!tétnek fizet­ni, még pedig árvizeknek idején az rakamazi töltésekre nézve kétszerest, de ami leg nehezebben eseik, ha árvíznek idején, az felül irt mód szerént, ez helységbűi magok tulajdon hajó­jukon mennek is, még is Tokajnak az híd vámot meg veszik az lakosokon . 5/ Királyi dézma adással is terheltetnek ez helységbeli lakosok. V. Ezen helységben nem egy-arant lévén minden egész ház he­lyes gazdának az hold szántóföldje és rétye alkalmaztatva, nem is tudják az meg esküt személyek meg mondani, hogy hány posonyi mérőt vethet egyik-egyik, hanem azt a conscriptioban ki-ki meg fogja vallani. Az rétyein pedig némely helyűt min­dég lehet sarjút kaszálni. VI. Minden örökös jobbágynak rend szerént való kötelessége

Next

/
Thumbnails
Contents