Németh Zoltán: Testamentumok, osztályos egyezségek Nyíregyházán 1759–1792 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 2. (Nyíregyháza, 1987)

Bevezetés

Az eleinte vegyes jellegű, majd később egységesült anyanyelvjárásuk csak a szóbeli közlés eszköze lehetett. Tehát nyilvánvaló, hogy a községi elöljáróság összes hivatalos ügyiratát csakis az akkor létező és a szlovákoknak is érthető közeli rokonnyelven, az általok is használt írásos nyelvezeten, az ún. bibliai cseh nyelven készítették el mindaddig, amíg az írott magyar nyelv föl nem váltót ta.

//10// A lakosság széles rétege a telepesek által hozott középszlovák dialektusokból /és egyéb szláv elemekből/ helyileg kialakított egy újszerű nyelvjárást /"níred'házske nárecie"/, amelyet a magyar anyanyelvűek nyelvhasználatával kölcsönhatás/ll/ , ban funkcionaltatott. ' A szlovákságból származó helyi személyiség vagy hasonló szlovák nyelvterületről idejött /esetleg kétnyelvű és mindkét nemzetiségbeli/ jegyző /nótárius/, községi bíró /richtár/, árvagyám /curátor, tutor/, esküdt, "köz gazda" /kezelny/, tanító /rector/ stb. óhatatlanul használták szlovák anyanyelvük /nyelvjárási/ lexikáját a cseh tipusú írott nyelvben. így jött létre Nyíregyházán is, másutt is az alföldi szlovákságnál az ún. szlovakizált bibliai /12 / cseh nyelv. ' Ez hangtanilag is megmutatkozik: csak igen ritkán látjuk a cseh nyelvre jellemző "r" /kiejtése: rzs, rs/ és a "e" /lágyító/ betűt, és nem következetesen használják az "ű" /uv/ írásjelet sem, vagyis elhagyják az ún. diakritikus jeleket. E miatt bizonyos szavakról nem lehet tudni, hogy csehnek vagy szlováknak vélték-e. A közeli nyelvrokonságból adódóan így az iratokban több olyan 3 z 1 o v á k szó fordul elő, amelynek a cseh megfelelője vagy azonos, vagy igen közeli, illetve hasonló formájú. Lássuk ezeket: A használt A cseh megfele- A magya*r jelentészlovák szó lője sük byt byt lakás, szállás budovisko; budínok budova épület; ép'ítmény