Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Hazafias (A rokkantakért, Kossuth szava, A Tiszánál, Suomi, Jelszavak)

Kipirult daliák hazajönnek: Jutalomkoszorúnk az övék; Hősért sokasodnak'a könnyek: Kegyelet koszorúzza nevét... De ki élte örök nyomorával Válta meg a hősi halált: Érezze egy életen által A magyar szív napsugarát! Ha minden erőnk odadása Igazán diadalt aratott, Ha a szíven a szív dobogása Kiapasztja a könnypatakot: Nem a fény, nem a nemzeti nagyság, Nem az ágyú, a fegyver, a kard, De a lélek, a szív, az igazság Teszi boldoggá a magyart! Keserű - és nekünk máshonnan is ismerősen csengő - panasz jajdul fel a valószínűleg századunk legelején írt, "Kossuth szava" című versében: S nem való-e, - jaj nekünk, hogy úgy van, Hős apáknak törpe sarja kel, És emésztő testvérháborúban Annyi drága kincsünk vérzik el?! Félreállnak, vagy kivándorolnak Kéznek-észnek munkás ezrei: Arra sem lesz már erőnk maholnap, Hogy munkánkhoz tudjunk kezdeni. A népnyomornak a Senki Pál-ban is hangot ad: Irtóztató a puszta szó is, Az alkohol s tuberkulózis.