Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Hazafias (A rokkantakért, Kossuth szava, A Tiszánál, Suomi, Jelszavak)

Szent ihletéssel jár közöttünk Az alkotó, gyújtó ige, Lelkeddel im frigyet kötöttünk, Jöjj, szállj be szívünk mélyibe; Hirdesd, hogy addig él a nemzet, Amíg magyar lesz, küzd s remél, És lásd, hogy amit vére szerzett, Édes hazánk örökre él! HAZAFIAS verseit - és számos egyéb költeményének hazafias vonulatait - az a felismerés segít értékelni, hogy Vietórisz József meghosszabbította a XIX. századot a XX. század közepéig. Tette ezt azáltal, hogy lényegében változatlanul a XIX. század értékrendszerét tekintette mérvadónak, amely költői feladatként határozta meg, sőt írta elő a nemzeti öntudat ébresztését. Ám poétái dikcióin át- meg átsüt a humánum is, például abban a versében, amelyben az I. világháború rokkantjainak kér részvétet, támogatást és főleg szeretetet, amit itt a nemzeti nagyságnak is fölébe helyez: A rokkantakért Leteszem ma a tollat, a könyvet: Ma a légy verek ércszava jár; Sokasodnak a sírok, a könnyek: Szedi áldozatát a halál... Feketén sorakoznak a gondok, Anya szíve hiába vigyáz, Akit eltemelünk, az a boldog, Siratója a nemzeti gyász...