Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Pedagógusi munkálkodása (Jubileum, Quem dii ..., Nevelés, Nincstelenek, Barlanglakók, Bessenyei szülőháza, Bessenyei szobránál)

Ki buzdított mindég előre, S adott merész sasszárnyakat? Mi volt a lelked, hogy belőle Az eszme, mint szent láng fakadt?! Hajnal ha voltál, fényt mutattál S eszmél a nemzet és akar; Villám ha voltál, tisztitotlál S ismét magyar lett a magyar ! Oly rémes volt a hosszú álom, S oly lassú a felébredés, Testvér seholsem a világon, S igaz fiú is oly kevés ! Az elbukottak szörnyű átka Zúgott felettünk szüntelen, Fásulva nézte, aki láttaJött, s elnyomott az idegen... Nézz, nézz nyugatra, ottan ásták A „sírt, hol nemzet sűlyed el"; Te fogtad ott fel száz csapását, Önfegyvérével tartva fel. A tiszta „értelmet kerested", S mint ők, a szépet müveléd; Fölvetted a nehéz keresztet, Hisz a sötétség állt eléd ! És felvonul az ifjú gárda, Kezébe kard, szemébe láng, És indul a vezér szavára: Lásson csodát a nagy világ! Ki nem tudott már lelkesülni, A nemzet öntudatra kel; Tegnap magát alig becsüli, Ma kérni sem tud, - követel!