Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Pedagógusi munkálkodása (Jubileum, Quem dii ..., Nevelés, Nincstelenek, Barlanglakók, Bessenyei szülőháza, Bessenyei szobránál)

Nevelés Jaj, ne szabályba szorítsd fiatal tanulódnak a lelkét: Lelke virágaiból fonj koszorúba szabályt! A tanítást néha szójátékba és vidám logikai mutatványokba, olykor pedig lírai mézekbe burkolta. Példaként lássuk egy nyelvi leleményét: Nincstelenek Nincstelenek: helyes-é ez a szó a vagyontalanokra? Mások a kincstelenek, mások a nincstelenek. Mindjárt van vagyonod, mihelyest nincs részed a nincsben. Baj, ha hiányzik a van; jó, ha hiányzik a nincs! És okította ismerőseit, barátait, népes családjának fogékony tagjait is, verssel és prózával, lankadatlanul. A Gellérthegy 40 napos ostromát egy zsúfolt óvóhelyen vészelte át; az ottani életet - derengő mécses fényecskéje mellett, miközben Bömböl a bomba, pattog a gránát, Robban a bomba, sírnak az árvák... - sietve verseli meg, mintha nem bízna benne, hogy miniatúra-szépségű, parányi betűit ő fogja majd felhozni a napfényre. A „Barlanglakók"-ban olvashatjuk azt is, hogy: Poéta-professzor unokákat tanít, vS versbe szedegeti Dávid zsoltárait. Halálos ágyán is tanított minket. IS