Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Summarium (Margócsy József) I. 74, II. 78, III. 89

együttesen közelebb kerüljenek a közös erővel keresett kifejezőbb, jobban „odavaló" szöveg véglegesítésében. Közéleti sikerei, felszólalásai, szónoklatai éppúgy szívesen látott szereplővé emelték, mint az „egyszerű" társalgó-beszélgető közönség udvarias partnerét. Ilyenkor is kiemelkedett gálánsán udvarias, de nem tolakodó magatartásával. Az erkölcsi-társadalmi vagy hivatali „nagyságnak" megadta a szükséges tiszteletet, de alázatoskodás nélkül. Ugyanakkor egyre gyarapodó sikerei, tekintélye tudatában volt ereje gazdálkodni népszerűségével, méltóságával fennhéjázó manírok vagy rikító álszerénység nélkül. Alapjában véve büszkén viselte elsőgenerációs értelmiségi származását, de ezt egyszerűen tartotta természetesnek, sohasem tagadva meg indulásának csizmadia műhelyből származó eredetét, és ugyanekkor nem kereste, nem emlegette fitogtatóan XVI. századi őseit, jóllehet ők kétségtelenül alapos latinos-görögös műveltségű értelmiségiek voltak, akik koruk szokásának megfelelően reneszánszhumanista műveltségük birtokában szerezhették a Vietórisz nevet. Ebből az alaptermészetéből eredeztethető tanári népszerűsége is. Pedig a klasszikus filológus szakosok többsége bizonyos kivételes tekintélyt igényel és élvez környezetében: annak a lényegében magolás útján szerzett tudásnak a birtokában, hogy ők minden klasszikus szabályt, szokást, egyszeri vagy különleges nyelvi fordulatot, költői szabadosságot ismernek, kapásból képesek felsorolni szellemileg inferiorisabb diákok vagy felnőttek társaságában... Pedig természetes ugyan, hogy a grammatikai alap nélkülözhetetlen a klasszikus művek eredeti nyelvi tanulmányozásához, mégis fontosabb, hogy a remekművek igazi erényeit segítse megérteni, felfedezni, élvezni az igazi jó tanár.