Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Az öregedés (A hetven év, A feledés felé, Az én világom)

A másik sokat idézett öregség verse: A feledés felé Előbb az évszám hoz zavarba, Aztán a névvel van bajunk: Emlékezünk még erre, arra, De biztosak már nem vagyunk. Ki volt, mi volt? rágondolunk bár Bágyadt mosollyal, télszegül: Szivünk megérzi, ám agyunk már Találgatásra kényszerül. Hány régi, kedves ismerősünk Csak részlet inkább, mint egész: Felcsillan olykor még előttünk, Aztán megint csak ködbe vész. Ó, hányszor kérdjük mindhiába: Hogy is volt? és mi vége lett? Az elmosódó félhomályba Nem lát be az emlékezet. Emlékeink úgy cserbehagynak, Hogy vérzik is, mert mély e seb; S érzékeink úgy megtagadnak, Mint hűtlenné vált kedvesek. A volt s lesz összecsap felettünk, Közönybe fúl az élet is... Lassacskán mindent elfelejtünk, És elfelednek minket is.