Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A családról (Fiam bölcsője előtt, Szász Károlyhoz, Lázas álmok, Távolba, És vége lett)

Elnézi az álmos pincér, Hogy verekszik a höscincér; O is inkább ma, mint holnap Menne haza naplopónak. Éber pókok, fürge hangyák Munkájukat abbahagyják, S azt mondja az ökörnyál is: Elmúlik a legszebb nyár is ! A CSALÁDRÓL szóló költeményei - amelyekét ö fészek-daloknak szokott volt nevezni - életének legerősebb bázisát s ugyanakkor egyik főművét mutatják be: az egyre terebélyesedő famíliát. Feleségét rajongva szerette, s gyakran megénekelte. Most először mégis arra az érzelmi magasságra tekintsünk fel, amelybe első fiúgyermekének érkezése emelte a költőt: Fiam bölcsője előtt Megérkezel hát, kis fiam, te is, Arany virágunk: nénikéd után, Boldog mosollyal nézem arcotok, Picinyke bimbók áldott rózsaián; Ó hogyha tudnád, mennyi szép reményt Hoztál magaddal biztatón, vigan, Hogy vártalak már, hogy kívántalak... Isten hozott hát, édes kis fiam! Mily nagy világ ez, akár vágyaim, Milyen kicsiny vagy, akár a való; S mégis tebenned látom, érezem, Hogy élni édes, fáradozni jó! Hisz amit én csak ép hogy kezdhetek, Bevégzed azt te bizton, boldogan;