Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Pedagógusi munkálkodása (Jubileum, Quem dii ..., Nevelés, Nincstelenek, Barlanglakók, Bessenyei szülőháza, Bessenyei szobránál)

Hogyan osztozott meg Vietórisz József energiáin a költő és a tanár? Erre válaszoljon ő: Quem dii... Engem a gondviselés szeretett, mikor arra vezényelt, Hogy nemzetnevelő munka vitéze legyek. Édes igám könnyű, gyönyörűség szent hivatásom: Eszköze hajdani múlt, célzata messze jövő. Nem magamért küzdök, másnak jut e munka gyümölcse: Nyer vele a közjó s ez nekem éppen elég. Férfiakat, nőket jellemszépségre nevelve Adtam az útravalót: jó magyarok legyetek! Fáradozásomban segítőim az isteni múzsák Adtak elég pihenőt s új hevülésre erőt. Itt is az eszménynek szolgálva, kemény akarattal Védtem a szent hagyományt, téptem a gazt, a gyomot, így éltem ki javát s ma is élem a drága jelennek: Életem összhangját boldogan élvezem így! Mert pedagógustól nyeri példáját a poéta, S költőtől veszi át lendületét a tanár. Tanítványai iránt érzett szeretete és aggodalma parázslik a következő epigrammában: A cím egy latin szállóige első két szava. Teljesen: „quem dii odere, paedagogum fecere", azaz: „akit az istenek gyűlöltek, pedagógussá tették". - Valaki nagyon elkeseredett hangulatában fogalmazott ilyen szélsőségesen. - Jellemző Vietóriszra: külön versben látta szükségesnek tisztázni, hogy egész életében a költészet és a pedagógus hivatás mennyire szerencsés összhangban élt és működött.