Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)
A nagyhalászi kendergyárban - még a „nejlon korszak" előtt - valóban kenderből készítették a zsákokat, vásznakat. A Rétközben termelt kender a század eleji kisvasúton érkezett ide és feldolgozása munkát adott a környező falvak lakosságának is. A munkások folyamatosan három műszakban dolgoztak, a műszakok végét hangos dudaszóval jelezték. A központi épület homlokán hatalmas óra is terpeszkedett, ezt azonban az áztató gödrökben dolgozók, a vagonokat pakolok nem láthatták. így aztán az idő múlásáról mindig az adott tájékoztatást, aki valamilyen ügyintézés miatt éppen arra járt. Pedig lett volna más megoldás is, hiszen Józsi, a gyár udvari munkása hivatalánál fogva ott téblábolt a munkások és az óra között. Igen ám, de Józsi analfabéta volt, nem ismerte az órát sem. Ezért is lett gyakran az ugratások áldozata, a csipkelődések céltáblája. Ámbár, Józsival illett vigyázni - és a munkások ezt jól tudták -, mert amikor a Teremtő az erőt osztogatta, az együgyű ember többször is sorba állt. Egy homokkal teli zsákot könnyen a hóna alá kapott és szaladva vitte végig a falun. Amikor megkérdezték, hova siet, csak annyit mondott: - Viszek egy kis mázlóst az asszonynak. Az áztató munkások a hatalmas gödrökben kicsit védve érezték magukat, így hát megkérték Józsit, hogy ha arra jár, nézze meg a pontos időt! A hatalmas termetű ember a kérést szótlanul tudomásul vette, bár a kuncogásból sejtette az igazi szándékot. Az idő múlt, az udvari munkás térült, fordult, a kérés újra és újra megismétlődött. - Józsikám, ha jössz visszafelé, néz már meg menyi a pontos idő! A sokadik felszólításra aztán Józsi kifakadt. Elvörösödött arccal ordította:
