Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Paszabon Bíró uram igazán módos gazdának számított. Mégsem vagyonáról volt elsősorban híres, hanem tréfáiról, csínytevéseiről. Sajátos viselkedésének következtében csendőr, ügyvéd, végrehajtó és finánc gyakori vendég volt a háznál. Mesélik, hogy egyszer a nyíregyházi állomáson vonatra várt. Mellette egy apáca álldogált, kicsit távolabb pedig egy pap. Bíró uram udvariasan előre engedte mindkettőt, de felszállás közben nagyot csípett az apáca gömbölyded fenekébe. Az villámló tekintettel meredt rá, ő azonban ártatlan képpel a papra mutatott. Erre az apáca úgy képen törölte a tisztelendő urat, hogy az leesett a vonat lépcsőjéről és több bordája eltörött. Tréfáinak, ugratásainak állandó szereplői a fináncok voltak. Gazdálkodó ember lévén mindig volt egy kis rejtegetnivalója — egy kis bor, egy kis dohány, engedély nélkül főzött pálinka, stb. Közeledett a tavasz, a veteményezés ideje. Jó ára volt a krumplinak, s Bíró uram vermei dugig voltak. Gondolt hát egyet s névtelenül feljelentette saját magát a fináncoknál, hogy tudniillik a vermekben szűzdohányt rejteget. A fináncok hamarosan meg is jelentek és követelték az eldugott dohányt. A gazda azonban úgy tett, mint akinek fogalma sincs az egészről. Azt mondta, ha a finánc urak nem hiszik, hát csak keressék nyugodtan, ő nem ellenkezik. Másnap a fináncok állami pénzen fogadott napszámosokkal jelentek meg, akik hamarosan kiszedték a vermekből az összes krumplit. Dohányt azonban nem találtak, pedig volt az is a portán, persze nem a krumpli alatt! Bíró uram tisztességgel megköszönte a segítséget, áldomást is itatott a napszámosokkal. Az összecsődült falubelieknek pedig huncut mosollyal hamar eladta a krumpliját.