Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Az 1930-as években a rétközi falvakban sokan elpártoltak az egyháztól és különböző felekezeten kívüli vallási csoportok, szekták tagjai lettek. Ibrányban a nyomor és a reménytelen jövő miatt különösen megszaporodott a szektások, az új hitre tértek száma. Esküvő, keresztelő, temetés más-más módon történt a szektásoknál, mint a katolikus vagy református vallásúak esetében. Volt aztán nagy találgatás, amikor olyan ember temetésére került sor, aki korábban a szektához tartozott, de életének utolsó szakaszában visszatért ahhoz a valláshoz, amelyben megkeresztelték. A kérdés az volt, hogy pappal temetik-e, vagyis a hagyományos módon, vagy pedig a szekta a maga szokása szerint vesz búcsút a halottól. Amikor a katolikus hitre visszatért, de korábban közismert szektavezért temették, András, a falu bolondja is beállt a találgatok közé. A véleményére persze nem sokat adtak, mert esetenként valóban meghökkentő dolgokat művelt. Egyszer repülni szeretett volna. Felhúzta hát a mosóteknőt a háztetőre és elindult vele. Magát is csúnyán összetörte, a rokonság azonban inkább a lesodort cserepeket sajnálta. Most ő is ott ült a piactéren a többi ráérővel és várta a temetés végét, amikor a kérdés végre majd megoldódik. A temetésről hazatérőket megpillantva elsőként szólalt meg: — No! Hát azt mondták, hogy pappal temetik — a pap meg jön visszafelé! Nagy Ferenc gyűjtése