Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

i\of& VAK A tréfacsinálást az ibrányi Bakosi Ferenc már ifjú korában elkezdte. Eleinte apróbbacska csínytevésekkel, amelyek megnyerték az emberek tetszését, s meg is kedveltették az elkövetőt. Amikor a „ferencjóskás" világban, még az első világháború előtt behívták katonának, a cimborái egykettőre megismerték, de felfigyeltek rá a közvetlen felettesei, a tisztesek is. Kisebb-nagyobb feladatokkal bízták meg a mindenre kapható újoncot. Történt egyszer, hogy a vasárnapi kötelező templomba menésre sorakoztatták Bakosi egységének egy részét. Szűk templomocskába mentek, így csak kisebb létszámú csoportot kívántak az Isten házába indítani. „Sorakozó! Igazodj!" — hangzott a vezényszó. A parancsnokló tisztes megállapította, hogy hiányzik egy ember a legutolsó sorból. Bakosi éppen ott csellengett az alakuló tér mellett, kapta is rögtön az utasítást! „Bakosi! Beállni!" Még tetszett is neki, hogy templomba menés ürügyén kívül kerülhet a kaszárnya kerítésén. Amikor azonban megtudta, hogy az otthon maradottak semmittevéssel töltötték az idejüket, s még a kantint is meglátogathatták, bosszankodott, hogy miért nem bújt el, amíg az egység ki nem vonult. így érkezett el a következő vasárnap, amikor újra összeállítottak egy templomos csoportot, de ismét hibázott eggyel a létszám. Bakosit újra meglátta a tisztes „Bakosi! Beállni!" Ismétlődő bosszúság, magában füstölgés. És mit ad a Teremtő, a harmadik vasárnap is eléri a végzet emberünket. Ekkor mordult fel: - „Hagyjanak nekem békét! Menjen már más is! En előre vagyok az imádsággal!"