Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Ragadós kezű emberek minden faluban éltek. Persze nem minden esetben a szükség kényszerítette őket arra, hogy a máséhoz nyúljanak. A szórakozni, a kocsmázni vágyás is gyakran „beszerző útra" indította ezeket az atyafiakat. Történt egyszer a két világháború között (időben közelebb az elsőhöz mint a másodikhoz), hogy egy Kazup nevű legény a barátjával együtt a fillérnélküliség állapotába került, pedig szerettek volna egy nagyot mulatni az Ignác kocsmájában. Elhatározták tehát, hogy valamelyik jobb gazda verméből szereznek eladni valót. (A fiatalok kedvéért, a verem egy hatalmas földbe ásott gödör, s ebben krumplit, répát, káposztát, stb. tartottak.) A szándékot tett követte, s be is óvatoskodtak az egyik udvarra, amelyiken már jó előre felderítették, merre található a leendő pénzüket megalapozó verem. Rá is akadtak, nagy csendben félretolták a fedelét, s Kazupot a cimborája a kezénél fogva leeresztette a sötét üregbe. Odalenn tökéletes kulimász honolt. Aki kívül maradt türelmetlenül várt, ám a mélyben keresgélő Kazup nem talált semmit, a verem teljesen üresen tátongott. A fenti cimborának eszébe sem jutott, hogy odalenn nincs semmi, le is szólt, hogy adja már kifelé a zsákmányt, és jöjjön föl. Erre Kazup a szurok sötétségből felsuttogta: - „Várj! Előbb körülnézek!" Hegedűs Dezső gyűjtése