Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Ibolya még nem volt tizenhat éves, de már szemrevaló, asszonyos külsővel rendelkezett. Nem csoda hát, hogy a szomszéd fiának is megtetszett, aki éppen arra várt, hogy behívják katonának. Volt ideje bőven nézegetni a lány bájait. A baj akkor kezdődött, amikor suttogni kezdték a faluban, hogy a fiatalok bizony már jócskán túljutottak a nézelődésen... Ibolyát kérdőre vonta édesanyja, és a lány kénytelen-kelleden bevallotta, hogy a hír valóban igaz, de rögtön hozzátette; ő nem akarta, Péter erőszakoskodott vele. Nem kétséges, gondolta magában az anya, hogy itt erőszak történt, ezért kézen fogta lányát és rohant egyenesen a tanács titkárához. A falu tanácstitkára pályakezdő fiatalember volt. Egyébként is pirulós fajta, ezért igen nehezére esett a nem mindennapi tényállás tisztázása. Miután nagy nehezen lecsillapította a síró, szitkozódó édesanyát, a megszeppent nagylányhoz fordult: — Meséld csak el, hogyan is történt az eset! - Hát - kezdte szemlesütve a lány -, akkor este Péter a kert végébe csalt, mert valami fontosat akar mondani. Ott aztán a kezemet hátracsavarta, a számat meg befogta, nehogy kiabáljak! — Na és? — faggatta tovább a titkár. De érthető, a lánynak itt elakadt a beszélőkéje. A titkár sem tudta, hogyan folytassa, mit is kérdezzen. Csakhogy, a csendet megtörje, az anyához fordult: - És meddig fogta be a lány száját a csavargó? Az anya helyett azonban hirtelen, mintegy a holtponton túljutva, a lány válaszolt és egy csapásra megoldott a rejtélyt: -Óh, hát csak az elején! Nagy Ferenc gyűjtése