Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

Róza néni tizenhárom gyereket szült, s tizenegyet becsülettel felnevelt. írni-olvasni nem tudott, s a világ eseményei is csak annyiban érdekelték: tud-e holnap nagyobb darab kenyeret adni az éhes szájaknak. A '60-es évek elején igen kemény idők jártak, a tsz-ben csak „vonás"-ra dolgoztak, a munkaegységnek alig volt értéke. A vezetékes rádió sikerekről szónokolt, és a nagyvilág híreivel záporozta az embereket. Róza néni legidősebb fia elérte a katonakort. Ügy megszerette a mundért, hogy továbbszolgálónak is jelentkezett. Egy-egy hazalátogatása ünnepnek számított a faluban. Szülei és testvérei ámulattal hallgatták beszámolóit, morzsolgatták a soha nem hallott szavakat, kifejezéseket. Édesanyja büszkén mesélte a szomszédoknak: bizony, az ő fia Egyiptomba jár. Ott olyan sokat kell szegénynek tanulnia, hogy ő attól fél, megárt a fejének. A büszkeséggel vegyes siránkozást a tanító úr is hallotta, aki tudta, hogy a fiú marxista egyetemre jár, nem pedig az afrikai országba. Meg is jegyezte. - Róza néni! Nem Egyiptom az, hanem egyetem. - Az asszony kicsit elgondolkodott, s mivel nem találta értelmét a közbeszólásnak, így válaszolt: — Az, az lelkem: egyet gondoltunk, csak te másképp mondod. Nagy Ferenc gyűjtése