Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Margócsy József: Régi iskola – régi diákélet Nyíregyházán

gyűjtött hazait-külföldit, régit és újat. Megtanított vízjelkeresésre, fogazat szerinti megkülönböztetésre, rendszerezésre, osztályozásra. Egyáltalában a bélyegek megbecsülésére, a csendes-rendes foglalkozásra, s erre egyébként eléggé „szeles", izgékony diákkoromban szükségem is lehetett, volt. Baráti körünkben mindenütt volt könyvespolc, olykor több is, sok könyvvel. így ismerkedtünk meg Karinthyval, mindenekelőtt az így írtok ti pasztisaival. A lényeg a röhögés; a bíődli akkor is hatott, ha nem értettük a lényegét, hiszen kamaszkorban — azt hiszem mindig — talán a leglényegesebb összetartó erő a kollektív röhögés, bármin: hangon, szón, mozdulaton, történeten, értelmi érintettség nélkül. (S ezt azzal is bizonyíthatom, hogy máig maradtak Karinthy eme ópuszaiban számomra még mindig érthetetlen-értelmetlen szövegrészek, célzások, és most is elnevetem magamat, bár éppoly értetlenül...) * * * Amikor mi diákok voltunk, akkor már természetes iskolafajta a gimnázium kizárólag leánytanulók számára. Ilyen a múlt század legvégén volt először Budapesten, amikor már lehetőség van arra, hogy érettségizett leányok is mehetnek egyetemre, kivételesen megállapított karokra. Nyíregyházán a század elejétől volt lehetőség magántanulóként felkészülni, vizsgázni, érettségizni — az evangélikus főgimnáziumban. 1917-től önálló evangélikus leánygimnázium nyílik, 1929-ben, 1930-ban már az Angolkisasszonyok is indítanak érettségivel végződő leány-középiskolákat. Itt említhető, hogy a leányiskolákban voltak férfitanerők, a „világi" intézetekben az igazgatók is férfiak. A fiú-középiskolákban természetesnek látszik, hogy a tanári karban véglegesített állásra nem kerülhet női tanerő, legfeljebb kisegítő, helyettesítő minőségben, s az igazgatók kizárólag férfiak. Mint erről fentebb volt szó: a társadalmi életben szigorú, hagyományos érintkezési szabályok vannak. így a férfiak-nők kapcsolatát illetően is. Erősen hagyományozódó merev illemszabályok szerint lehet bemutatkozni, vizitelni leányházaknál, az ottani fogadtatás is szabályok szerint mehet-megy végbe. Ha leánykérés, menyasszony-vőlegénység is következik, arra is élnek még konzervatív szokások a két háború között. Ezek körébe tartoznak a diáklányoknak a viselkedési szabályai — különös tekintettel az utcai megjelenésre, viselkedésre, találkozási-beszélgetési