Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Páll István: Egy ház az Észak-Tiszántúlon, avagy mit olvashatunk ki egy levéltári forrásból?

adatsora, hiszen ez mond legtöbbet a népi építészet kutatója számára. A magyar népi építkezés házrendszerének és háztípusainak besorolásánál egyik alapszempont az ott lévő tüzelőberendezés(ek) fajtája. Területünk két nagy háztípus, az alföldi és az erdélyi (újabb terminussal: szamosi) között helyezkedik el, de érinti a felföldi vagy palóc háztípus is. Északkelet-Magyarország e szegletében egy olyan átmeneti zóna jött létre (természetesen időben és térben változó intenzitással), ahol megtalálható mind az aljföldi háztípusra jellemző kívülfűtős kemence, mind pedig az erdélyit meghatározó belülfütős kandalló. Míg ott ezek a tüzelőberendezések egyedüli fűtő- és tüzelőalkalmatosságként funkcionáltak, itt egyetlen helyiségen belül, egymás mellett is állhattak. A néprajzi szakirodalom tudott a jelenségről, de mire a néprajzi vizsgálatok nagyobb intenzitással megindultak volna, a kandallók már el is tűntek a paraszti lakóépületekből. Kiss Lajos jeles néprajzkutatónk Paszabon emlékezet alapján, rekonstrukcióban készíttette el a 1930-as években a kemence mellett falábakon álló kandallót, s le is fényképezte azt. Érdekes, hogy nálunk csupán kiegészítő funkciója volt az erdélyinél jóval kisebb méretű, a kemencepadkára épített kandallónak: főleg világításra használták, a meleget a fíítőnyílásával a pitvar felé fordított kemence szolgáltatta. Ételkészítésre rendszerint a kemencét és a konyhabéli tüzelőpadkát használták. Összeírásunkban a „sárból készült" jelzős szerkezet utal a kemence anyagára, ami egyértelműen jelzi, hogy hagyományos, paraszti használatra épített futőalkalmatosságról van szó. A kemence és a kandalló együtt szerepeltetése az igazán fontos, hiszen a fenti sorba illesztve újabb adattal járul hozzá a kandalló és a kemence egyetlen helyiségen belüli észak-tiszántúli elterjedéséhez. És ez nem kevés, hiszen írásos adatunk talán a tucatot sem éri el e témakörben! Még néhány adat zárásként támpontot ad a porta külső képéhez és a tulajdonos vagyoni állapotához. A 12 „kerítés czuláp" közé illesztett korhadt deszkák palánkkerítés gyanánt szolgáltak, bizonyára az utcafront felől, s a belsőséget kiegészíti egy alig több mint 12 hold birtok. Miután elemeztük a fenti összeírást, most már viszonylag nagy biztonsággal rajzolhatjuk le az előttünk álló lakóépületet. Ez egy háromhelyiséges (szobaiszabadkéményes konyha+kamra), két ablakkal bíró, paticsfalas, mindkét végén kontyolt tetőformájú, zsúppal (a gerincén náddal) fedett, mintegy 50 m

2-es alapterületű kicsiny, elhanyagolt ház,