Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Kujbusné Mecsei Éva: Ünnepek és ünneplések

által. Elébb ugyan egy, azon alkalomra készült ének harmóniában énekeltetett, úgy prédikáció következett, s akkor őfelsége említésekor mozsárokból lövöldöztek. A katonák is ugyan elkészültek azon ünnepet lövöldözéseik által díszesíteni, de a kegyetlen hideg miatt semmit sem csináltak, csakhogy vagy 15 icce pályinkát és vagy 100 zsemlét früstökölvén, Nagy Sámuel oskolájában elfogyasztották. Prédikáció végével újra harmóniában énekeltetett egy vers azon énekből: Tartsd meg Isten királyunkat! így vége volt az isteni tiszteletnek. De mind a két isteni tisztelet előtt a városházánál olvastattak fel a privilégiumok magyar nyelven az egész öszvegyűlt közönség előtt... A templomból valamennyi férfivendég ment a Nagyvendégfogadóba, hol mintegy 230 személyre volt terítve, a gazdák és alsóbb rendű vidékiek pedig a Csillag nevű kocsmába szállottak, hol szintén 200 személy ebédelt... Délelőtt a piacon a boltok épületéből két csatornán folyt a bor, melyből sokan nem csak bőven hörpentettek, hanem vedrekben haza is hordták. Itt kb. 10 csöbör fogyott el. A boltok padjáról szóratott a nép közé perec és néhány véka dió. Az ebéd felett több ízben és többen emeltek poharat Őfelsége egészségére, a fenséges nádorért, megyénk lelkes főnökei s többek tiszteletére, kik jelesen a kiváltság megnyerése körül érdemeket szerzének magoknak... Este tartatott bál a Nagyvendégfogadóban, mely fényes ugyan, de nagyon szoros volt. Muzsikus volt Bunkó bandája, 12 személyből álló, de amelynek inkább csak a neve, mint muzsikája volt híres, s nem is érdemiette meg azon 300 váltóforintot muzsikájáért, melyet kapott a várostól minden egyéb ajándékokon kívül. * * * Hétközben többnyire a szállásokon élő nyíregyháziak kora hajnaltól késő estig munkával telő napjainak monotonitását a hitéletnek szentelt vasárnapok és az egyházközösségek ünnepei színesítették. A többségében evangélikus városlakók lelkészeik vezetésével a templomban emlékeztek meg a különleges évfordulókról. Ilyen volt 1830-ban pl. az „ágostai hitvallásnak háromszázados innepe", amelyre készülve az iskolákban részletesebben foglalkoztak a reformáció történetével, és a reggeli istentiszteleteken is többször szó esett a vallástételekről. Az ünnepségre virágfüzérekkel díszítették a templomot, az 1530-as számot ibolyákból kötötték. A jeles alkalomra nemes idős Kováts András hitvese, nemes Pap Rozina