Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)
Kujbusné Mecsei Éva: Ünnepek és ünneplések
2. Némelyek mindjárt délután üres szekerekkel, nagy cserdítéssel kimennek, és naplemente előtt megrakott szekerekkel befelé jönnek. 3. Mások a vendégfogadókban vasárnapokon talán delet sem várnak, holott estvéli templomból való kijövet szabad volna, ottan csúnyán sok teremtéseket szünet nélkül böjttelen szájokkal ejtvén, magokat muzsikáltatják. Ezek a keresztényeknek ünnepnapokon elkövetni szokott cselekedetei, melyektől irtóznak a szomszéd helységek, és méltán botránkoztatnak meg. Mert itt folynak a törvények: itt a fenyíték és a büntetéspálca, és mégis itt a legrosszabb a rendtartás és Isten tiszteletének legcsonkább megadása. " 10 A káplán panaszára a vármegye decemberi közgyűlése hírlevélben feddte meg a kállóiakat, és az érvényes törvények szerint megtiltotta nekik a délutáni istentisztelet előtti őrlést, szekerezést, a kocsmákban való muzsikálást és táncolást. 1835-ben Keltz János főszolgabíró adott ki körlevelet a járásába tartozó helységek bíráinak az ünneprontók ellen. Eszerint az elöljárók kötelességévé tette, hogy mindazokat, akik az ünnepeken a kocsmákban részegeskedésükkel, istenkáromlásukkal, vérengzésükkel megbotránkozást keltenek, vezessék a legközelebbi tisztviselőhöz, ahol az ünneprontó elnyeri méltó büntetését. Ugyanakkor tudatta a kocsmárosokkal is, hogy amennyiben a sok ital eladása miatt keletkezik a békétlenség, úgy őket is büntetéssel fogják sújtani. 11 A helytartótanács és a vármegye általában az egyházi élet, ill. a természeti ciklusokhoz fűződő örömünnepek szokásait igyekezett a kor igényeihez igazítani, alakítani. A gyász szertartását csak abban az esetben módosították rendeletileg, ha azt egészségügyi okok indokolták, 12 vagy az özvegyeket és árvákat védték. Ez utóbbira példa az az 1837-es határozat, mely szerint a tornak minél szerényebbnek kell lennie, hiszen egy olyan dínom-dánom, ahonnan a gyászoló a saját lábán sem tud hazamenni, tetemes költséggel jár a családnak. 13 IV. A. 1. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai. 42. cs. 1263. darab 296. szám, 1842. 11 V. A. 102/c. 1833-38. 1835/101. sz. 12 Elrendelték pl., hogy a koporsókat csak lezárva lehet letenni a sírba. 13 V. A. 102/c. 1833-38. 1837/79. sz.