Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Margócsy József: Régi iskola – régi diákélet Nyíregyházán

formákkal, ahol valamilyen továbbképzésre, fejlődésre tehet szert a délelőtti tantervi órákon túl is. Csak felsorolom ezeket a lehetőségeket az 1935/36. tanév Értesítője szerint. Német társalgási gyakorlatok 7 csoportban, ugyanez franciából 3 csoportban. Olasz nyelvtanfolyam tízünknek (és velünk ,járt" az igazgatónk is). Fizikai gyakorlatok (főleg kísérletek reprodukálásával). Szabadkézi rajz (két csoportban), vívás (kezdőknek, haladóknak). Régebben volt asztalostanfolyam is, de csak felsősöknek s akkor én még alsós voltam. Ezek általában heti 2-2 órában folytak, vállalkozó tanárok vezetése alatt. És voltak ifjúsági egyesületek: ilyen az önképzőkör (VI-VIII. osztályosoknak) főleg irodalmi témákkal: klasszikusok szavalata, alkotó diákok versei, elbeszélései; fontos könyvismertetések — vitákkal. A körnek külön könyvtára van, minden délután 3—5-ig olvasókörként működik VI-VIII. osztályos diákok „felügyelete" alatt: ide jár a Nyugat, az Erdélyi Helikon, és más lap, folyóirat. A szavalókör megfelel az önképzőkörnek — kicsinyben: a IH-V. osztályosoknak. A sakk-körben szakkönyvek megbeszélése folyt, háziversenyeken válogatott csapat kiválasztása a városi-megyei iskolák versenyeire készülve. A gyűjtőegyesületben vasárnaponként bélyegcserével, tombolával módszeresebb gyűjtésre nevelés folyt, nem eredménytelenül. Az év végi rajzkiállításon a kör tagjai is mutatkoztak tablóikkal. A sportkörnek csak az volt a haszna, hogy a diákversenyekre eljutottak azok a társaink, akik iskolán kívül, a tornatanártól függetlenül ügyesen teniszeztek, úsztak, korcsolyáztak, atletizáltak. Hivatalosan csak a szertorna és a vívás volt tanárunk kedvence: a focizást ki nem állhatta, így csak diákkapcsolatok alapján mérkőztek egymással az osztályok, illetve a „válogatott" csapat más fiú-középiskolákkal. Ősszel-tavasszal volt egy-egy nyilvános kulturális délután. Ezen néha teljes színdarabok bemutatására is sor került: nagyon ritkán egy-egy leány vendégszereplőt, főleg valamelyik diák testvérét „kölcsönadta" a leánygimnázium azzal a feltétellel, hogy a próbákon az illetékes mama is részt vesz. (Arra azonban sohasem került sor, hogy a leánygimnázium vagy a tanítóképző kért volna kossuthos szereplőt: sokkal jobb megoldásnak tartották, hogy egy-egy mélyebb hangú leányt „fiúsítottak", ormótlan bajusszal, csizmásan.) Külön kell beszélnem az énekkarról, ahol kezdettől végig részt vettem, de kevéssé élveztem a közös éneklés örömét (ezt majd igazán felnőtt koromban, évtizedeken át). Mert a nagy létszám, a zongora mellett