Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Margócsy József: Régi iskola – régi diákélet Nyíregyházán

finomabb lelki tulajdonság mindenféle „igazolás" nélkül, s nem szorul olyasféle hangoztatásra, mint pl. „ugyebár úriemberek vagyunk" stb. Az azonban kétségtelen, hogy az érettséginek volt egy kézzelfogható képesítési bizonysága, bizonylata, párhuzamosan pedig bizonyos társadalmi nimbusza, közmegbecsültsége, dicsfénye — afféle emeltyű a társadalmi ranglétrán való emelkedéshez. És az is, hogy még a két világháború közötti nehéz időkben is uralkodott társadalmunkban valamilyen monarchikus-feudális eredetű, katonai-közigazgatási ranglétra szerint kiépült speciális köz- és magánhivatali rendszer. Ez szabta meg, hogy kinek jár már a tekintetes, később a nagyságos megszólítás, városunkban ritkán a méltóságos cím, az errejáró minisztereknek vagy hasonló rangú, igen magas kitüntetésben részesült személyeknek a nagyméltóságú címzés: borítékon és levélben való megszólításban, párbeszédben, és nagyon természetesen, az illető feleségének ugyanezek, a még akkoriban általános kézcsók kíséretében. (Az előadásban nem volt szó róla, itt írásban a szerkesztő kollégák kívántak bizonyos eligazító rendszerezést. Tehát: a két világháború közötti helyzet körülbelül így alakul elsősorban a köztisztviselők, ül. a katonák ranglistája szerint. A legmagasabb, I—II. fizetési osztályba sorolt köztisztviselők: a kúria elnöke, a miniszterek, az altábornagyok és magasabb rangúak nagyméltóságú, kegyelmes címzésre kaptak illetékességet. A III—V. fizetési osztályba soroltak: a minisztériumi főtisztviselők, a főispánok, az ítélőtábla elnöke, intézmények főigazgatói, pénzügyigazgatók, ezredesek és vezérőrnagyok — egycsillagos tábornokok — a méltóságos címre voltak méltók. A VI-VIII. fizetési osztályba tartozó közigazgatási, minisztériumi tisztviselők, intézmények, iskolák igazgatói, a megyék választott főbb tisztviselői — alispán, főügyész és hasonállásúak, főszolgabírák —, a városok polgármesterei, katonák századostól alezredesig, nagyságos. Színezte az áttekintést, hogy a közigazgatásban, közhivatalokban igen sokan kaptak címzett elismerést: címzetes főigazgató, tiszteletbeli főszolgabíró — de ezzel nem járt együtt magasabb fizetési osztályba sorolás. Ilyenek voltak az államfő kitüntetései is, pl. a titkos tanácsosság, az I. o. magyar érdemrend, amellyel nagyméltóságú, kegyelmes címzés járt, továbbá a m. kir. kormányfőtanácsosság, címzetes főigazgató stb. a méltóságosi címmel — és így lejjebb is. Az ún. szabad pályákon,