Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Margócsy József: Régi iskola – régi diákélet Nyíregyházán

Mi voltunk, az 1919-ben születettek az utolsó „háborús" születési szórvány, még viszonylag alacsony, ötvenes osztálylétszámmal. 1929ben már megszűnt a hosszú, háborús infláció és a bevezetett új pénz, a pengő értékállónak bizonyult 1926 óta. Hamarosan elkezdődött a nagy gazdasági világválság: ez nagyfokú munkanélküliséget és nyomort okozott egész Európában. A harmincas évek közepén már érződött egy készülő háború előszele, a végefelé egyre több intézkedés, nagyberuházás ezt hihetővé is tette. A megcsonkított ország elszakított területeiről sok menekült került Nyíregyházára is: elsősorban tisztviselők, akik családjukkal együtt kényszerültek onnan távozásra, mert megszüntették a családfő alkalmaztatását. 1919-ben a tanácsköztársasági, román megszállási időkben születtünk, a gimnáziumi évek már viszonylag nyugodtabb időszaknak tekinthetők. Az érettségi után a közepes tanulók felvételétől sem zárkóztak el a felsőfokú intézmények: az viszont igaz, hogy a tanulmányi évek során tekintélyes részük nem jutott diplomához, mert a vizsgákon hullottak ki, nem a felvétel kapujában. Kerüljön ide néhány konkrétabb adat diákságunk éveiről. Nyíregyháza város 1876 óta már székhelye Szabolcs vármegyének; rangja ma már megyei jogú város. A most, 1999-ben 119 ezer lakosú településen akkoriban, 1930 körül 45-50 ezren laktak, 45 %-uk a nyugati városrészen, a bokortanyákban és elszórtan a határban. Földmüveléssel foglalkozott 34 %, főleg a kereskedelemből és a könnyűiparból élt 30 %. Felekezet szerint evangélikus 35 %, római katolikus 26 %, református 16 %, görög katolikus 12 %, izraelita 10 %, egyéb 1 %. A megyében ez az egyetlen város, csak néhány nagyközség népesebb 10 ezer lakosnál. Középiskola Nyíregyházán kívül csak a nagykállói és a kisvárdai állami gimnázium és Kisvárdán a római katolikus tanítónőképző. Nyíregyházán nyolc középiskolát találunk a második háború kitörése előtt: két fiúgimnáziumot (evangélikus és római katolikus), két leánygimnáziumot (evangélikus és római katolikus), egy állami fiú tanítóképzőt és egy református tanítónőképzőt (itt 14-19 évesek öt év tanulás után kapnak elemi iskolai tanítói oklevelet); és van két felsőkereskedelmi iskola (kb. a mai kereskedelmi szakközépiskolának feleltek meg), a fiúiskolát a város, a leányiskolát a római katolikus angolkisasszonyok tanítórendje tartotta fenn. Ez összesen kb. 2000 olyan diákot jelent, aki érettségi (tanítóképesítő) vizsgával zárja tanulmányait.