Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Páll István: Egy ház az Észak-Tiszántúlon, avagy mit olvashatunk ki egy levéltári forrásból?

Páll István EGY HÁZ AZ ÉSZAK-TISZÁNTÚLON, AVAGY MIT OLVASHATUNK KI EGY LEVÉLTÁRI FORRÁSBÓL? A népi építészet kutatója rendszerint a ma is látható épületekből kiindulva, azt vizsgálva próbál következtetéseket levonni az építkezés törvényszerűségeiről, a felhasznált anyagokról. Az épületben lakóktól informálódik az építés menetéről, a munka szervezéséről stb., de az így szerzett adatokkal sokszor hamis információk kerülnek a gyűjtőnaplóba az emlékezet halványulása, esetleg a tények ismerethiánya miatt, hiszen a tudásanyag jórészt az emberi emlékezet végességének függvénye. Az emlékezettel már el nem érhető korokból is adatokat kell szereznünk, hogy a népi építészet gyökereihez vissza tudjunk nyúlni, hiszen a közelmúlt épületei több évszázados fejlődés révén jutottak el addig az állapotig, amiben ma vizsgálhatjuk azokat. A középkori falusi épületekhez a régészeti kutatások adhatnak támpontokat, bár ennek az a veszélye, hogy csak a földben megmaradt nyomokból próbálnak következtetéseket levonni a föld feletti részekre is. Ez nem egyszer kitalációra ad lehetőséget, a jelen ismereteit vonatkoztatjuk a múltban létezett dolgokra. Hasonló veszély áll fenn a már csak levéltári forrásokban fellelt épületleírások, leltárak esetében is, amikor a közölt anyagok alapján képzeljük magunk elé az épületet. Természetes, hogy csak a valóságban vagy az ábrázolásokban (metszetek, festmények) fennmaradt épületeket vehetjük mintául, s próbálhatjuk „képszerűvé" tenni a leírtakat. A képzelet valóságtól való elrugaszkodását megelőzendő, kellő forráskritikát kell alkalmazni a források elemzése során, bizonyos „alázattal" kell kezelnünk az anyagot, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen célból készültek a feljegyzések (nem lehetséges-e adócsalási szándék, a kártérítési igény összegszerűsége növelésének célja, örökség eltitkolása stb.), hiszen csak így tudunk a lehető legobjektívebb képet rajzolni a leírt adatok segítségével. Dolgozatomban egy olyan összeírás elemzését próbálom meg elvégezni, amelyik ugyan szűkszavúan méri az adatokat, s nem tér ki minden olyan, számunkra lényeges információkra, amelyek az épület külsejénekbelsejének magunk elé képzelését megkönnyítenék. Hiányoznak például