Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)
Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállón, Nyírbátorban)
esetekben is összehívták a céhtagokat. így például új mester avatásakor, temetések esetén, vagy egy-egy céhtag különleges ügyének soron kívüli megtárgyalására, de ilyenkor az egybehívásért külön pénzt kellet fizetni. A magyar nyelvű szakirodalom funkciója miatt nevezi behívótáblának. Ez az elnevezés a céhiratokban sohasem fordul elő, hívták járató táblának, a céh jelének, bemondótáblának, hirdetőtáblának, vagy egyszerűen táblának, a céh táblájának. A céhedények a céhládákhoz, céhbehívótáblákhoz és a céhpecsétnyomókhoz hasonlóan fontos szerepet töltöttek be a céhek életében. A céhek különböző összejövetelein használt edények nemcsak a lakmározást és az ivást szolgálták, hanem ezen túlmenően az együvé tartozás, a társas szellem szimbólumává is váltak. Az evésre szolgáló edények jelentősége kisebb volt, az ivóedényeké nagyobb. Ennek az az oka, hogy a céhtagok bármelyikének helyzetében bekövetkezett fontosabb változás meghatározott szertartások szerint ment végbe, ünnepélyes lakoma és áldomásivás kíséretében. 32 A céhnek megalakulásától kezdve joga volt a belső bíráskodásra. Jogában állt a mesterekkel kapcsolatos vitás ügyekben és kérdésekben dönteni. A nagykállói csizmadiák artikulusának 27. pontja szerint: „Mindenféle perek az kik az mesterségre illendők és magok között esik (az halálos és tisztességre nézve vétkesen kívül) ez céhben meg láttathassanak. Idegen ember dolgát is a ki az ő mesterségekből álló dolgát két forintig megítélhessék." A céh figyelemmel kísérte tagjainak nemcsak a munkáját, hanem a magánéletét is. A jegyzőkönyvek híven megőrizték azokat az eseteket, amikor a mesterek a céhes élet törvényeit megsértették. Ifjú Vékony Mihályt pl. 12 váltóforintra büntették paráznaság miatt, 33 egy másik mestert 5 váltóforintra, mert „a Kortsmába magát hejtelenül viselte és az utzákon magát hegedűtette". Előfordult, hogy két mester összeveszett, és az egyik a másik „kálvinyista teremtésit szidta", vagy a vásárról hazafelé jövet veszett össze több mester, aminek a vége verekedés lett. A céh a káromkodáson ért mestereket szigorúan megbüntette. A múlt században a legnagyobb sértésnek számított, ha egy mester „meghuntzutolta" a másikat. „Nyíregyházán vásár alkalmával a sátorba Dankó Miklóst Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 5. Veszprém, 1965. 139. 33 IX, 5. A nagykállói csizmadia céh jegyzőkönyve, 1841. október 16.
