Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Nagy Ferenc: Hétköznapok és ünnepek emlékei a XVIII–XIX. századi ibrányi anyakönyvi bejegyzésekben

Nagy Ferenc HÉTKÖZNAPOK ÉS ÜNNEPEK EMLÉKEI A XVIH-XIX. SZÁZADI IBRÁNYI ANYAKÖNYVI BEJEGYZÉSEKBEN Az anyakönyvek a történeti források sajátos típusai. Egy bizonyos személyhez kötődő adatról tájékoztatják a kutatót. A születés, a keresztelés, a házasságkötés, az elhalálozás időpontja az ember életében meghatározó. Éppen ezért tartották már igen korán szükségesnek ezeknek az adatoknak a feljegyzését. Az anyakönyvek eredete Európában a középkorra nyúlik vissza. Kezdetben csak néhány püspök rendelte el egyházmegyéje területén az adatok feljegyzését, majd a tridenti zsinat 1545-ben már minden plébános számára kötelezővé tette, hogy keresztelési és esketési anyakönyvet vezessen. 1614-ben V. Pál pápa bővítette a rögzítendő adatok körét, elrendelte a temetésekről, a bérmálásokról és a családokról is az anyakönyvek vezetését. Magyarországon az anyakönyvek az ismert történelmi okok miatt csak a XVII. század első felében váltak általánossá. A legkorábbi anyakönyvek 1624-ből Sopronban, 1633-ból Kőszegen maradtak meg. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár néhány XVIII. század végi anyakönyv mellett főként 1828-tól keletkezett anyakönyveket őriz. Ezek másodpéldányok, amelyeknek vezetését az 1827. évi 23. törvénycikk rendelte el. A plébániákon vannak ettől korábbi anyakönyvek is, általában a XVIII. század közepétől kezdődően. Ezeket engedéllyel helyben lehet kutatni, de másolatuk mikrofilmen az Országos Levéltárból is kölcsönözhető. A polgárosodó Magyarországon az anyakönyvi adatok a tulajdonosi réteg kiszélesedésével egyre fontosabbak lettek, mivel az anyakönyvi bejegyzések segítségével lehetett nyomon követni a tulajdon, a vagyon sorsát. Ezért is szabályozták újabb rendelettel 1868-ban az anyakönyvek vezetését. A rendelet értelmében azok az egyházi személyek, lelkészek, akik az anyakönyveket vezették, állami tisztviselőknek voltak tekintendők, így az állam kötelezhette őket a szükséges adatszolgáltatásra, ill. ha