Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Henzsel Ágota: XVII. századi életképek

látná az asztagot elcsépeltetni, a búzát eladni, az árát pedig a templom építésére fordítani, bár most nem építik a templomot.

27 A protestantizmus térhódításával elég szigorú és rideg erkölcsi felfogás terjedt el. Káromkodásért törvényszék elé állították, de akár be is börtönözték a vétkeseket. Szatmár vármegye 1607-ben részletesen szabályozta a káromkodók büntetését. Az átkozódó és istenkáromló nemes urakat 12 forintra kellett büntetni annyiszor, amennyiszer a vétség megesett. A nemesek familiárisai, szolgái és katonái, ha „lelkére való borzasztó átkozódást" követtek el, egy forintra vagy három pálcára büntetődtek. A parasztrendü személyt, cselédet és szolgát istenkáromláskor a helység bírója büntette a falu nyilvános helyén, kezét kalodába téve és istentisztelet alatt ott tartva. Utána egy forintért kiválthatta magát, különben három pálcát kapott.

28 A majtisi Kis András esete mutatja, hogy a rendelkezés nem maradt papíron. Perbe fogták, mert tizenkétszer „lelkivel szitkozódott". Minden „lélekmondásért" egyenként 12 forintra akarták elmarasztalni, de végül több nemes ember közbenjárására büntetését elengedték.

29 Bebörtönözték viszont azt a jászberényi református lelkészt, aki Szűz Máriát nyilvánosan szidalmazta.

30 Az egyház üldözte a táncot, a zenét és minden vigasságot. Mintha nem tartotta volna a vészterhes időkhöz illőnek a nevetést. Gyulai Mihály prédikátor 1681-ben szinte minden baj forrásaként tüntette fel a táncot. „Addig táftcolátok, ugrálatok ti táncos magyarok, dicsőségit országtoknak jaj! elhullattátok!... Isten haragjának tüze ma is lobog ellenünk, mert a tánc, ez a sok bűnökkel ocsmány vétek uralkodott, uralkodik is mai napig köztünk. "

31 A török hódoltságot sokan Isten büntetésének tartották. Az európai összefogással vívott felszabadító háború a század végére mégiscsak meghozta Magyarországnak a pogánytól való szabadulást. Az 1699-ben kötött karlócai béke nyomán szinte egész területe felszabadult, és az országrészek egyesítésére is sor kerülhetett. Magyarország újjászervezése és török utáni berendezkedése azonban a Habsburg-uralkodó és környezete, nem a magyarok elképzelései szerint ment végbe. 27 Henzsel, 1996. 438. bejegyzés 28 Balogh, 1986. 1607. ápr. 18., máj. 23. 29 Henzsel, 1996. 250. bejegyzés 30 Borosy, 1983. 584. bejegyzés 31 Takáts Sándor: A magyar múlt tarlójáról. Bp., é. n. 261. p.